RO

Descriere

Învăţământul artistic de calitate şi de proporţii impresionante în municipiul Tîrgu-Mureş a început în anul 1908, când primarul Bernády György a înfiinţat Şcoala Orăşenească de Muzică, viitorul Conservator de Muzică (1922), condus de violonistul, compozitorul, dirijorul, pedagogul Metz Albert, urmat de renumitul muzicolog Maximilian Costin. Înfiinţat în 1932 cu scopul de a propaga şi dezvolta cultura artelor frumoase, precum şi de a-i instrui pe cei care se pregăteau pentru cariera artei plastice, Cursul Liber de Artă Plastică a întregit, alături de Conservator, conţinutul educaţiei artistice existente în municipiu. Toţi profesorii Şcolii de Muzică au fost instrumentişti de mare valoare, cu pregătire de specialitate obţinută în marile centre de cultură din Europa (Viena, Paris, Berlin, Veneţia, Budapesta etc.). Acest colectiv de oameni entuziaşti, talentaţi, a constituit totodată nucleul primei orchestre simfonice din localitate.

Clădirea 1 – str. Revoluţiei

Liceul Vocaţional de Artă în forma de organizare actuală, s-a înfiinţat în anul 1949, ca o instituţie de învăţământ artistic şi a continuat în mod strălucit tradiţiile celor două instituţii de artă sus amintite, cu un număr de 17 cadre didactice. În acelaşi an, prin reforma învăţământului din 1948, în ţară au luat fiinţă cinci licee de artă, printre care s-a numărat şi Liceul de Artă din Târgu-Mureş, alături de cele din Bucureşti, Iaşi, Baia-Mare, Cluj-Napoca. Primul director al liceului a fost sculptorul Izsák Márton (19491974), iar director adjunct, violoncelistul, compozitorul Kozma Géza, urmat apoi de pianista Trózner Sarolta (1949-1969), strănepoata renumitului compozitor de operă, Erkel Ferenc.

De la înfiinţarea sa, Liceul de Artă pregăteşte elevi în specialităţile muzică şi arte plastice (profilul coregrafic a funcţionat doar câţiva ani). În ultimii ani în cadrul liceului se desfăşoară în paralel cu pregătirea de specialitate şi programul de cultură generală. Prima promoţie de elevi a părăsit liceul în 1953.

Începând cu anul şcolar 1955-1956 clasele liceale cu profil de muzică au fost transferate la Cluj, în instituţie rămânând doar clasele I-VII. Clasele cu profil de artă plastică rămân, dar – după model sovietic – trec sub administraţia Şcolii de Ucenici şi funcţionează sub denumirea de Şcoala Tehnică.

În anul şcolar 1959-1960 clasele de la cele două specialităţi se unesc din nou şi se reînfiinţează liceul sub numele de Şcoala Elementară şi Medie de Muzică şi Arte Plastice.

Din 1977 şi până în 1990, Liceul de Artă şi-a desfăşurat activitatea în două unităţi şcolare distincte: Şcoala Generală nr. 18. cu Profil Suplimentar de Artă (cls. I-VIII) şi Liceul Pedagogic (cls.IX-XII, secţia artă). Liceul de Artă se reînfiinţează începând cu anul şcolar 1990-1991, când clasele de liceu s-au alăturat claselor I-VIII. din Şcoala Generală nr 18, care s-a transformat în unitate şcolară de tip liceal cu cls. I-XII

Începând cu primul an de activitate (1. dec. 1949.), profesorii au fost cei care au efectuat depistări de talente în oraşul Tîrgu-Mureş, în judeţ, în judeţele limitrofe şi nu numai. La înfiinţarea liceului, până la stabilirea clădirii internatului, Sala mică a Palatului Culturii a fost amenajată pentru găzduirea elevilor proveniţi din alte localităţi. Întreaga activitate didactică de specialitate s-a desfăşurat în incinta Palatului Culturii: specializarea muzică la etajul I. şi II., arta plastică la etajul III. Acest lucru s-a încetat în 1978, când Palatul Culturii, construit în 1913 de către primarul Bernády György, cu scopul de a servi învăţământul artistc, de a promova arta şi cultura, de a forma şi educa simţul estetic al tîrgumureşenilor, a pierdut parţial această funcţie. În 1994 are loc intrarea în circuit a unei clădiri noi cu spaţii pentru specialitate şi sector administrativ.

Clădirea 2 – str. Mărăşti

În anul 2008 se desfiinţează internatul liceului, fapt ce dezavantajează elevii proveniţi din alte localităţi, dar în schimb creşte numărul sălilor alocate studiului de specialitate, instrumental şi vocal. Momentan, se desfăşoară mansardarea clădirii de pe strada Mărăşti (fosta clădire a internatului), fapt ce a dat posibilitatea de a muta atelierele de artă plastică în această clădire şi totodată s-au câştigat şi un număr mare de săli de specialitate pentru profilul muzică. Datorită acestor lucrări de extindere a clădirii, problema spaţiilor pentru specialitate va fi în mare parte rezolvată.

Liceul Vocaţional de Artă are un rol bine definit în viaţa oraşului Tîrgu-Mureş. Activităţile artistice ale elevilor noştri îi atrag nu numai pe părinţii acestora, dar şi pe mulţi dintre locuitorii oraşului. Concertele elevilor, expoziţiile lor, prezenţa elevilor la diferite activităţi cultural-artistice din oraş (vernisaje, lansări de carte, serate literar-muzicale, simpozioane, conferinţe etc.) sunt tot atâtea evenimente care vin să întregească viaţa culturală tîrgumureşeană.

 

 

HU

A Művészeti Szaklíceum története

1908-ban Bernády György polgármestersége idején jött létre a Városi Zeneiskola, , amelyet a hegedűművész, zeneszerző és karmester Metz Albert vezetett. Ez a későbbi Városi Konzervatórium (1922) elődje. Őt követte a híres muzikológus Maximilian Costin. A város művészeti palettája kiegészült 1932-ben a képzőművészetek népszerűsítését és a jövendőbeli festők és szobrászok felkészítését célzó Szabad Rajziskolával. A zeneiskola valamennyi tanára kiválóan képzett neves zenész volt, akik Bécsben, Berlinben, Budapesten, Párizsban, Velencében tanultak. Ők alkották városunk első szimfonikus zenekarának magvát.

 

  1. épület – Forradalom utca

Az előzményekre alapozva jött létre 1949-ben a marosvásárhelyi Művészeti Iskola 17 tanerővel. 1949-es évben a tanügyi reform értelmében több művészeti szakközépiskola alakult az országban Bukaresteben, Iasi-ban, Nagybányán, Kolozsváron.

Iskolánk első igazgatójává az akkor már elismert szobrászművész Izsák Mártont (1949-1974) nevezték ki.

Az első tanév három tanszakkal indult: képzőművészet, zene és balett. De már a második évben, 1950-ben Kolozsvárra költöztették a balett szakot, a képzőművészet és a zene tanszak külön igazgatósággal és adminisztrációval szétvált. Az első generáció 1953-ban végzett.

A Zeneiskola igazgatója két évig Kozma Géza gordonkaművész volt, majd a zongoraművész Trózner Sarolta (Erkel Ferenc dédunokája) meghatározó személyisége alakította a zeneiskola arculatát, az igényes muzsikálás mellett a növendékek személyiségét. 1951-től 1959-ig igazgatója, majd a két iskola egyesítése után aligazgatója 1971-ig.

Azt tartották abban az időben, hogy a vásárhelyi művészeti iskola akadémiának is beillene, annyi kiváló művészt sikerült megnyerni az oktatói tevékenységnek.

A művészeti oktatás volt az iskola gerince, a közismereti tárgyak tanítását néhány évre megszüntették.

1955 – 1956-os tanévtől kezdődően a líceumi zeneosztályokat Kolozsvárra költöztették, ebben az intézményben az I-VII. osztály tanult. A képzőművészeti osztályok – szovjet mintára – az Inasiskola fennhatósága alá kerülnek Technikumként.

1959 – 1960-as tanévtől újra egyesítik a zene és képzőművészeti osztályokat  Zene és Képzőművészeti Szakközépiskolának nevezve az intézményt.

1963-tól az új név Marosvásárhelyi Zene és Képzőművészeti Líceum. Fordulópont az iskola életében: először a Művészeti Minisztérium fennhatósága alól átkerült a Megyei Tanfelügyelőség hatáskörébe, majd az 1964-es tanévtől V-VIII. osztályban is bevezették a közismereti tárgyakat, és ebben az évben hozták létre a román tagozatot I-XII. osztályban.

1973-tól már párhuzamos osztályok futottak, külön zene, külön képzőművészet tanszakkal, de ez az állapot hamarosan megváltozott, mostoha évek következtek.

1977-től 1989-ig a város tanügyi intézményeinek nevében nem találjuk a művészet szót. Búvópatakként maradt meg: az I-VIII. osztályt a 18-as Általános Iskola rejtette, a líceumi osztályok teljes megszüntetését úgy sikerült elkerülni, hogy a Pedagógiai Líceum tagozatává fokozták le, egyetlen osztálysorral. Ebben az időszakban, pontosan 1978-ban költöztették ki a zenetermeket és a műtermeket a Kultúrpalota I. és III. emeletéről különböző épületekbe, többek közt az Apolló palotába is egy ideig.

1990-től 2013-ig Művészeti Líceumnak neveztük, mert a rendszerváltás után felelősségtudattal rendelkező tanárai az illetékes minisztériumban kérték, hogy újból egy intézményben egyesüljön a művészeti képzés elemitől érettségiig. Művészeti és elméleti képzés egyaránt folyt ebben az időszakban. A közismereti tárgyak oktatása némileg az elméleti humán líceumokéval egyezett.

Kezdetben Zene és Képzőművészeti Szakközépiskolának hívták, 1949. október 1-jei rendelet hozta létre, de csak december 1-jén kezdődött a tanítás.

Az akkor már elismert szobrászművész Izsák Márton igazi művészképző iskolát hozott létre azáltal, hogy megszervezte a tehetségkutatást, a legígéretesebb gyerekeket válogatták ki nagy sugarú körzetből, hiszen ez volt az ország egyetlen magyar tannyelvű művészeti középiskolája. A válogatás eredményeként az első generációk végzettjei közül rengetegen maradtak a pályán. A lelkes iskolaszervező nyári táborokat vezetett be a tájképezés gyakorlására, miközben közösséget is alakított.

  1. épület – Mărăşti utca

2008-ban felszámolták a bentlakást és az étkezdét, a felszabadult termekbe költöztek egyes hangszerórák és a műtermek. A volt bentlakás épületére manzárdot építettek, újabb hangszertermek és műtermek kialakítására. Ezáltal nagyrészt megoldódott a szakoktatás térigénye.

A Művészeti Szaklíceum diákjainak tevékenysége nagy közönséget vonz, a hangversenyek, kiállítások, a zenész diákok fellépése megnyitókon, irodalmi esteken, különböző rendezvényeken színesítik Marosvásárhely kulturális életét.